Új sztár a politika egén
Kis hazánk egy percig sem maradhat sztár nélkül ezt bizonyítják a vég nélküli televíziós vetélkedők, de így van ez a politikai életben is.
Kis hazánk egy percig sem maradhat sztár nélkül ezt bizonyítják a vég nélküli televíziós vetélkedők, de így van ez a politikai életben is. A magyar lélek már csak ilyen, rajongva imád, vagy veszettül gyűlöl. Miután a politikai élet eddigi vitathatatlan sztárja Orbán Viktor volt, két vesztett választás után nimbuszát vesztve, saját és pártja túléléséért küzdve, már érdemtelennek találtatott e pozícióra, új sztár jelölt lépett a színre. A média és az átlagember ugyanis nem szereti a sikertelen sztárt.
Itt van hát korunk gyermeke a sikert sikerre halmozó régi-új politikus Gyurcsány Ferenc. Koronázása a róla szóló Debreczeni könyv bemutatóján teljesedett be. Az író, aki mértéktartó politológusból sikeresen küzdötte le magát bértollnokká, szinte büszkén vállalja Gyurcsány hozsánnázását. Olyan politikust emel piedesztálra, akinek ténykedése eddig abban merült ki, hogy hatalomból gyakorolta a „minél rosszabb annál jobb” nekem politikai stílusát. Némán tűrte az ország egyre gyorsabb eladósodását, hogy azután erre hivatkozva történelmi léptékű reformernek tüntesse fel magát. És ezzel még választást is lehet nyerni Magyarországon. Ezt figyelembe véve kicsit érthetőbb a Fidesz vezetők döbbent tanácstalansága abban a kérdésben, hogy mit kell tenni ma egy választás megnyeréséhez országunkban.
Gyurcsánynak remek PR érzéke van ez tagadhatatlan. Saját bevallása szerint is régóta és tudatosan készül a politikai vezető szerepre. Második ugyanis soha nem szeretett lenni. Megbuktatta, hát főnökét és helyébe lépve megkezdte szupersztári átlényegülését. Ebben bevetette született showman tehetségét. Ő volt például az RTL Klub „Szombat esti láz” c. műsorának ötletadója híres, hírhedt „hétfátyol” táncával. Jó érzékkel használja erre a célra a legújabb technikai eszközöket is, blogon keresztül keveri a szimpátiát keltő magánéleti kibeszélést és a politikai kiszólásokkal fűszerezett próba lufi eregetéseket.
Elődjéhez képest más stílust képvisel a sztárpalettán. Orbán John Wayne-i típusú, rettenthetetlen, csípőből tüzelő, minden helyzetet könnyedén megoldó western hőse helyett, Gyurcsány az önmarcangoló, esetlenségeire rájátszó, önbizalom hiányos Chaplin féle csavargó típust játssza, megspékelve egy nagy adag álszerénységgel, amikor a hősség ellen lép fel, bár jólesően tűri ajnározó híveit a blogján és más fórumokon. Van azonban benne is valami John Wayne-ből, ez abban mutatkozik meg, ahogy példátlanul koncentrálja hatalmát a párton és a kormányon belül is. Vagy mégis inkább Chaplin „Diktátora” vonzza?
A szerencse persze forgandó, a sztárok jönnek mennek még a politikában is. De szükségünk van egyáltalán még sztárokra? Nincs nekünk e nélkül is elég bajunk?
- 2006-06-02 21:25:03
- egyferi
- (hozzászólások: 27) Hozzászólás RSS
Neked van. Négy évig mindenképp.